Csapatként hajtottak a dobogó legmagasabb fokáig: 2025 június hónap Alma Mater tagjai a Mérnöki Kar legaktívabb és legsportosabb tagjai

Az elképesztő teljesítményről Prof. Dr. Sárosi Józsefet, az SZTE Mérnöki Kar dékánját kérdeztük.

– Nagyon büszke vagyok a Karra, annak közösségére, amely ismét bizonyította, hogy szívesen áll a sportos kihívások elé. Nem csupán hangoztatjuk az egészséges életforma fontosságát, hanem aktívan teszünk is érte: közel 18 000 km-t teljesített 31 fő a Karról. Bevallom, tartottam attól, hogy a tavalyihoz hasonlóan az utolsó pillanatban lekerülünk a dobogó legfelső fokáról, de félelmem alaptalannak bizonyult, példátlan aktivitással biztosan megőriztük azt. – nyilatkozott a sikerről az SZTE Mérnöki Kar első embere.

A közel 18 ezer összegyűjtött km-t nehéz lesz a következő évben überelni, így kíváncsiak voltunk a Mérnöki Kar következő évi stratégiájára.

– Meggyőződésem, hogy jövőre ez az eredmény nem lesz elegendő a győzelemhez, ezért legfontosabb feladatomnak a motivációt tartom. Ezt leginkább a volt és jelenlegi hallgatók felé kell majd közvetíteni, hiszen az ő részvételük mind arányaiban, mind a megtett kilométerek tekintetében igen szerény volt, míg a munkatársak különösebb ösztönzésére nem volt szükség, csapatként hajtottak a dobogó legmagasabb fokáig.

Az egyéni eredmények tekintetében Dr. habil. Beszédes Sándor kül- és közkapcsolati dékánhelyettes, egyetemi docens teljesítménye volt a legkiemelkedőbb a Mérnöki Kar mezőnyéből, aki 1.357 km gyaloglással a férfi kategória 2. helyén végzett. Így rákérdeztünk, hogy hova is sétál ennyit és mi motiválja a mozgásban.

– Ha csak tehetem a tervezett gyalogtúrák mellett a hétköznapi teendőim során is elsősorban gyalog közlekedem, így gyűlnek a lépések. De be kell vallanom, hogy a kilométerek gyűjtésében Hédi, az igencsak aktív tacskónk is hatékony katalizátor volt. A „Lépjük meg!” kihívás során a kollégákkal minden hét elején beszédtéma volt, hogy ki hogyan látta a saját teljesítményét. Úgy gondolom, hogy a jó munkahelyi hangulat, valamint a kollégák egymást biztatása és támogatása alapozta meg a Karunk közös sikereit.

Természetesen következő kérdésünk az volt, hogy a következő évben szeretné-e továbbfejleszteni még ezt a teljesítményét.

– Őszintén szólva a kihívás közben nem számítottam a km részösszegeket. Utólag visszanézve és naptáramban szereplő programokkal összevetve, ha az időjárás és a teendőim engedik, akkor látok esélyt egy kis javításra a következő évben. Remélem, hogy jövőre még több egykori és mostani hallgató is csatlakozik a „Lépjük meg” kihíváshoz. A magam részéről egyáltalán nem szomorkodnék, ha leszorítanának engem, vagy más kollégámat bármely kategóriában a dobogóról, feltéve, ha azt egy MK-s tenné!

A férfi gyaloglás kategória 3. helyezettje is a Mérnöki Karról került ki Mihalkó József tanársegéd személyében, aki már évek óta lelkes közreműködője a versenynek.

– Az elmúlt években is részt vettem a kihívásban, amelynek során tavaly a kategória 2. helyezettjeként, tavalyelőtt az 1. helyezettjeként volt szerencsém képviselni a Kart. Emiatt egyértelműnek tűnt volna az idei kihívás is, azonban egy több hónapos makacs térdsérülést követően nem tűnt eleinte rózsásnak a helyzet, viszont a Kari Kollektíva is hajtott előre a személyes motiváción kívül – mesélt a versenyben lévő motivációjáról az Élelmiszermérnöki Intézet munkatársa.

A díj ellenére azonban nem csupán sétával gyűjtötte a km-eket Mihalkó József, hanem futással is, így ezen új mozgásformában való részvételéről is kérdeztük, hiszen számos jótékonysági rendezvényen részt vett a kocogásnak köszönhetően.

– Az elmúlt pár hónapban kezdtem el visszatérni a kocogáshoz a kihívásnak köszönhetően. Elsőként a 6 km-es egyéni Ágota futáson voltam, amelynek során meglátszódott a hosszú kihagyásom, mellette viszont pozitív szájízzel távoztam, mert a sok viszontagság ellenére sikerült lefutni a távot. Ezt követően a Kari Kollektíva hatása is újra előjött, ugyanis 3 kollégámmal közösen váltóban lefutottuk a Szeged Maratont, bár nem én voltam a leggyorsabb tagja, de örültem, hogy be tudtam segíteni a sikeres teljesítéshez. Illetve még egy váltó tagjaként – amely MK-s hallgatókból és oktatókból állt – is részt vettem a Continental Jótékonysági Futófesztivál félmaratoni távján. Így összességében sikeres kihívásokat teljesítettem és teljesítettünk.

A Mérnöki Kar frissen végzett táplálkozástudományi szakembere, Dr. Sass Anna női futásban az általa összegyűjtött 600 km-ével a bronzérmet hozhatta el, így a mozgásformával kapcsolatos motivációjáról kérdeztük.

– 16 éve mentem ki először önszántamból futni, mert zavart, hogy csak 4-est kaptam az iskolai Cooper-teszten. Ma pedig már annyira természetes, hogy reggelente futni megyek, mint az, hogy fogat mosok. Kiegyensúlyozottabbá, energikusabbá tesz és jó ötleteket szül. Tavaly télen-tavasszal egy hónapokon át tartó, nagyon megterhelő kemoterápiás kezeléssorozatot kaptam, és rengeteget jelentett, hogy akkor is ki tudtam menni, elfogadva, hogy egyre lassabb vagyok, de bízva abban, hogy hamarosan visszanyerem az erőmet. Az a legjobb a futásban, hogy amit beletesz valaki, azt később ki is tudja venni.

Arra is rákérdeztünk, hogy mi motiválta abban, hogy részt vegyen az SZTE Alma Mater kihívásában.

– Ez volt az első alkalom, hogy részt vettem a kihívásban, és mivel az MK végzős hallgatója voltam, egyértelmű volt, hogy most ide ajánlom fel a kilométereket. Gyógyszerészként valószínűleg jövőre visszatérek az Alma Materemhez.

Az SZTE Mérnöki Kar csapata olyan dinamikusabb mozgásformákban is helyt állt, mint a biciklizés, amelyben 2.344 km megtételét Dr. Péter Szabó István főiskolai docens indukálta.

– Örülök, hogy idén is sikerült jól szerepelnem. Nem kezdtem jól, de a végére formába jöttem és az utolsó heti volt az eddigi legjobb egyhetes eredményem – nyilatkozott hobbijáról a férfi kerékpározás kategória 3. helyezettje.

A Gépészeti Intézet oktatója már a kezdetek óta elszánt résztvevője a versenynek, így arról kérdeztük, hogy mi a jövő évi terve, és hogyan tervezi az idei számait felkerekíteni a 2026-os évben.

– Az utolsó hetekben a motivációm a csapatunk hatalmas lelkesedéséből és kiváló részeredményeiből fakadt. Az, hogy megnyertük a versenyt, mindannyiunknak óriási energiát ad majd a 2026-os kihívásra. Semmi kétségem afelől, hogy a Mérnöki Kar még több kilométert gyűjt, mint idén, és remélem, hogy ehhez én is meg tudom növelni a saját adagomat. Konkrét számot nem szeretnék most leírni, messze van még a jövő tavasz, de remélem, hogy a jövő évi eredményem közelebb áll majd a 2024-eshez.

A Mérnöki Kar közösségének számos motivált tagja van, akik közül kiemelkedik Linkai Éva, a Mechatronikai és Automatizálási Intézet titkárságvezetője, aki számos kollégájának ajánlotta a kihívásban való részvételt, így megkérdeztük, hogy honnan a motiváció és hogy szerinte mi tett hozzá a legjobban a Kar sikeréhez.

– Engem a tavalyi évben kapott el a „gépszíj”. Azóta rendszeresen futok. A kilométereket nemcsak futással, hanem kerékpárral és gyaloglással is gyűjtöttem. Szerettem volna, ha idén megnyerjük a Kihívást. Sikerünk kulcsa egyértelműen az összefogás volt és az, hogy egymást motiváltuk.

Számos jótékonysági rendezvény, közös futás jutott 2025-re, melyen a Mérnöki Kar csapata és Linkai Éva is részt vett. Így kíváncsiak voltunk rá, hogy jövőre hogyan szeretné megsokszorozni km-ei számát az SZTE Mérnöki Kar munkatársa.

– Jövőre is marad a futás és a futóversenyek. Többször fogok/fogunk intézeti szinten nagyobb kerékpártúrákat tenni ezzel növelve a kilométerek számát.

Szöveg: Újvári Gréta
Fotó: Kóra Katalin Bianka